HERBSTTAG - ŐSZI NAP

Egon Schiele : Ősz, Nap és fák (1912)

2011-10-11T18:00:00.000+02:00

Bajdázó - Erdeizene

2011-10-11T17:59:00.000+02:00

Rilke HERBSTTAG

2011-10-11T12:00:00.000+02:00

Herr: es ist Zeit. Der Sommer war sehr groß.
Leg deinen Schatten auf die Sonnenuhren,
und auf den Fluren laß die Winde los.

Befiehl den letzten Früchten voll zu sein;
gib ihnen noch zwei südlichere Tage,
dränge sie zur Vollendung hin und jage
die letzte Süße in den schweren Wein.

Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben.

21.9.1902, Paris

forrás

William McKendree Snyder : Őszi erdő

2011-10-11T06:00:00.000+02:00

forrás

R. M. Rilke - HERBSTTAG

2011-10-10T18:00:00.000+02:00

21.9.1902, Paris

forrás

Bogdán László nyersfordítása

2011-10-10T12:00:00.000+02:00

Őszi Nap

Idő van, Uram. Nagy volt a nyár.
Engedd napórákra árnyékaidat,
a szeleket bocsásd széjjel a mezőn.

Parancsold, érjenek be az utolsó gyümölcsök.
Egy pár szép ősz napot még adj nekik,
késztessed őket tökéletességre,
a súlyos fürtökbe adjál ízeket.

Akiknek nincs ma házuk, már nem is lesz.
Aki magányos, mindig az marad.
Virraszt, olvas, hosszú leveleket ír,
és fasorokban sétál fel-alá,
nyugtalanul, ahogy a szél űzi a lombokat.

forrás

Aba-Novák Vilmos : ŐSZ

2011-10-10T11:00:00.000+02:00

forrás

Rilke : ŐSZI NAP - Bogdán László fordítása

2011-10-10T06:00:00.000+02:00

Letelt időd, Uram. Betelt nyarad.
Napóráinkra árnyadat bocsássad,
s engedd szabadon orkánjaidat.

Parancsold gyümölcseinknek: érjenek!
Adj nékik még két délies napot,
égess vadító, erős zamatot
szőlőszemekbe, végső édeset.

Kinek nincs háza, nem lesz soha már.
Ki most magányos, mindig az marad.
Olvas. Körbe jár. Hosszú levélbe kap.
Setét allékban virraszt. Meg-megáll,
míg szél ráz süvöltözve lombokat.

forrás

Rilke : ŐSZI NAP - Ertl István fordítása

2011-10-09T18:00:00.000+02:00

Uram: eljött időd. Nagy volt a nyár.
Napóráinkra árnyékod terítsd el,
s szeled kerítsd a rónaságra már.

Parancsold, érjen meg minden gyümölcs;
add két napjuk forduljon déliesre,
tegyed, hogy ők is teljesedjenek be,
s mindent, mi méz, a sűrű borba tölts.

Kinek most háza nincs, nem épít már.
Ki most magányos, az marad sokáig,
hosszú levélen, könyvön éjszakázik,
és föl-le jár, nyugalmat nem talál
a fák során, hol kósza szél cikázik.

forrás: HOLMI 1996. 3.sz.

Rilke : ŐSZI NAP - Farkasfalvy Dénes fordítása

2011-10-09T12:00:00.000+02:00

Uram, elég. Nagy volt a nyár s meleg.
Nyugtasd el árnyékodat a napórán
s az őszi rónán száguldjon szeled.

Tedd teljessé végső gyümölcseit:
érlelje még pár déli nap sugára,
teljességet adj: nehéz borába
a végső édességet kényszerítsd.

Kinek nincs háza, nem lesz soha már.
Ki most magányos, társat ne reméljen.
Virraszt, olvas, levelet ír az éjben,
és nyugtalan sétál föl és alá
sodródó lombok közt a sétatéren.

Rilke : ŐSZI NAP - Franyó Zoltán fordítása

2011-10-09T06:00:00.000+02:00

Uram: itt az idő. Nagy volt a nyár.
Terítsd árnyékodat a napórákra,
s a vihart engedd szabadjára már.

Tedd, hogy megérjen mindegyik gyümölcs;
két délibb napot adj nekik sietve,
hajtsd őket, hogy beteljenek szüretre,
s a borba végső édességet önts.

Kinek nincs háza, nem lesz már soha.
Ki ma társtalan, mély magányba veszhet,
majd olvas, virraszt, hosszan levelezget,
fasorokban jár ide és oda
feldúltan, míg minden levél lepergett.

Rilke : ŐSZI NAP - Grämer Gabriella fordítása

2011-10-08T18:00:00.000+02:00

Uram: ideje már. Nagy volt a nyár.
Helyezd árnyékodat a napórákra,
s a szeleknek engedd át a határt.

Szólj, hogy késő gyümölcsök érjenek:
Adj nekik még két déliesebb napot,
sürgesd őket a tökélyre és hajszolj
a nehéz borba még egy csepp mézet.

Kinek most nincs háza, nem épít már.
Kinek nincs társa, már marad magányban,
olvas, levelet ír, virrasztva hosszan
s szüntelen bolyong majd, nyugtalan jár,
ha a szél lombot hordoz, a fasorban.

forrás : Metsze(t)t 1993/ 3-4.

Rilke : ŐSZI NAP - Horváth Viktor fordítása

2011-10-08T12:00:00.000+02:00

A nyár nagy volt. De végezd be, Uram.
A napórákon nyújtsad végig árnyad;
hagyd, és a szél a földön szétrohan.

Még érjen be pár utolsó gyümölcs;
csak két aranyló napot adj nekik,
ami a befejezésre szorít
minden édeset – sűrű borba ölt.

Kinek nincs háza, most már nem lehet.
Egyedül is lesz, ki most egyedül van;
olvas, virraszt levelet írva hosszan –
elhagyott sétautakat követ
az idegesen keringő avarban.

forrás

Rilke : ŐSZI NAP - Imre Flóra fordítása

2011-10-08T06:00:00.001+02:00

Itt az idő. Nagy volt a nyár, Uram.
A napórákra vess árnyat, s a réten
hadd zúgjon végig már a szélroham.

Adj még egy-két déliesebb napot,
érleld teljessé utolsó gyümölcsét;
s a végső édességek hogy betöltsék,
forrald sűrűvé, testessé a bort.

Kinek most nincs, nem is lesz otthona.
Ki most magányos, soká az marad majd.
Olvas, levelet ír, várja a hajnalt
ébren, nyugtalan jár ide-oda
a fák közt, míg a szél forgó avart hajt.

Rilke : ŐSZI NAP - Kerék Imre fordítása

2011-10-07T18:00:00.000+02:00

Itt az idő, Uram. A nyár hosszúra nyúlt.
Nőtess karcsú árnyékot a napórán
s a tág síkot szeleiddel befúdd.

Érlelj még néhány gyümölcsöt kövérre,
két délies napot még adj nekik,
járja át őket a nap sűrű méze,
hogy borként kiforrhassák ízeik.

Kinek háza nincs, már talán sosem lesz,
aki magányos, már az is marad,
tollat próbálgat hosszú levelekhez,
olvasgat, vagy vetkőző fák alatt
szemléli a kerengő lombokat.

forrás: VIGILIA , 1993. 11.sz. 841.p.

Rilke : ŐSZI NAP - Komlós Aladár fordítása

2011-10-07T12:00:00.000+02:00

Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyékod bocsássad
s a szeleket ereszd a földre már.

Parancsold: a gyümölcsök érjenek be,
adj még két délies napot nekik,
add, hogy beteljesedjék mindenik
s a mézet gyűjtsd a dús szőlőszemekbe.

Kinek most sincs még háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára,
éjszaka olvas, folyton levelez
s a ligetben bolyg, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja.

Rilke : ŐSZI NAP - Kosztolányi Dezső fordítása

2011-10-07T06:00:00.000+02:00

Uram : itt az idő. Oly hosszú volt a nyár.
A napórán fektesd el hosszú árnyad
s engedd az orkánt a pusztára már.

Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz,
adj nékik még két délies napot,
hogy belük napfénytől lenne édes,
míg a tüzét borrá változtatod.

Kinek nincs háza, annak sose lesz tán,
ki egyedül van, egyedül marad,
hosszú leveleket ír és olvas eztán,
vagy bús allékban járkál hallgatag
s bámulja a fakó napsugarat.

Rilke : ŐSZI NAP - Kántás Balázs fordítása

2011-10-06T18:00:00.000+02:00

Uram, itt az idő, túl hosszú volt a nyár,
hulljanak végre a földre árnyaid alá,
s hallja a végtelen róna szeled szavát!

Érjenek be az utolsó gyümölcsök,
adj nekik csupán még egy-két napot,
csillogjanak a csodás szőlőfürtök,
forrjanak a mámorédes borok!

Kinek most nincs háza, már nem is épít,
ki egyedül van, egyedül is marad,
felébred éjjel, s hosszú levelet ír,
vagy éji utcán csavarog, mely kihalt,
míg a fagyos szél halott avart repít.

Rilke : ŐSZI NAP - Kányádi Sándor fordítása

2011-10-06T12:00:00.000+02:00

Beteljesült. Bő nyár volt s vége van.
Vond árnyaid a napórákra némán
s fújjon a rónán újra szél, Uram.

Rendeld a még éretlent: érjenek;
adj bár kétnapi délies verőt még,
sürgess tökélyre és nyilazz a tőkék
nehéz borába végső édeset.

Kinek most nincs, nem épít házat már.
Ki most magányos, lesz hosszú időre,
olvas, hosszú levéllel bíbelődve
virraszt, s riadtan meg-megállva jár
a fák alatt, ha lombra lomb süvölt le.

forrás: KORUNK, 1999. március

Rilke : ŐSZI NAP - Láng Orsolya fordítása

2011-10-06T06:00:00.000+02:00

Uram: itt a vége. A nyár nagy volt, meleg.
Terítsd le árnyaiddal a napórákat és
hajtsd ki térűinkre legelni a szelet.

Parancsold, hogy kiteljék az éretlen gyümölcs;
rendelj el még nekik két délies napot,
sürgesd tökélyre mindet, s édes illatot
a súlyos borba tölts.

Kinek nincs háza eddig, nem épít már soha.
Ki most egyedül van, az marad sokáig,
virrasztva olvas, levelet ír unásig
s a fasorban jár-kel, mint egy tétova
levél, nyughatatlan, hullva ágtól ágig.

forrás

Rilke : ŐSZI NAP - Péter Rózsa fordítása

2011-10-05T18:00:00.000+02:00

Uram: itt az idő. Nagy volt a nyár.
A napórákra add, hogy árnyad hulljon,
és hadd zúduljon szél a rétre már.

Rendeld, hogy teljék a gyümölcs, ha késett;
még két nap érje délszakibb tüzed,
késztessed teljesedni és űzzed
nehéz borba a végső édességet.

Ki most tanyátlan, nem lesz annak háza.
Ki most magányos, hosszan az marad,
virraszt, olvas, ró hosszú sorokat
és kergetőző lomb között cikázva
nyugtalan járja a fasorokat.

A fordítás Péter Rózsa matematika professzor JÁTÉK A VÉGTELENNEL c. könyvében található a Typotex kiadó honlapján

Rilke : ŐSZI NAP - Pintér Tibor fordítása

2011-10-05T12:00:00.001+02:00

Eljött az idő, Uram! Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyad fektesd puhán
S ölelj határt, mely szeleidre vár.

Add parancsba: minden gyümölcs beérjék,
Kaphassanak két délszaki napot
Beteljék mind - hiszen megadhatod,
S gyűjtsd telt szőlőszemeiknek mézét.

Kinek ma háza nincs, nem építhet soha.
Aki egyedül van, magára marad már.
Virraszt, olvas, ír, majd levelet vár:
A fasorban tűnődve lép tova,
Mikor fáradt lombok rőt halála jár.

forrás

Rilke : ŐSZI NAP - Rab Zsuzsa fordítása

2011-10-05T06:00:00.000+02:00

Elég, Uram. Olyan nagy volt nyarad.
A napórákon árnyadat terítsd el,
engedd rohanni orkánjaidat.

Érleld be még fanyar gyümölcseid,
két délies napot még adj fölébük,
nehéz borrá hadd forrjon sűrű mézük,
beteljesítve őszöd ízeit.

Ki most hazátlan, nem lesz háza már.
Ki társtalan, soká marad magára,
virraszt, olvas, levelet ír, hiába;
sötét fasorban űzve-hajtva jár,
míg fenn a lombot őszi szél cibálja.

Rilke : ŐSZI NAP - Réfi János fordítása

2011-10-04T18:00:00.000+02:00

Uram: Itt az idő. Oly heves volt nyarad.
Árnyadat terítsd a napórára,
s a mezőkön orkánok rohanjanak.

Érleld meg utolsó gyümölcsünk levét,
bocsáss reá két délies napot,
s ha forralja az édes harmatot,
cseppentsd utolsó, nehéz borunkba még.

Kinek nincsen háza, már nem épít magának.
Aki most magányos, mindétig az marad,
felébred, olvas, tolla levélen szalad,
s az allén kóborol hosszú éjszakákat
törékeny lombú, őszi fák alatt.

Rilke : ŐSZI NAP - Szabó Szilvia fordítása

2011-10-04T12:00:00.000+02:00

Uram, elég. Vess véget a nagy nyárnak.
Fektess napóráidra hosszú árnyat,
s adj a szeleknek újra szárnyakat.

Terítsd aromáiddal a megkésett
gyümölcsöt, hozz még egy-két délies
napot, fejezd be munkád, s az ízes
borokba vegyítsd a végső csepp mézet.

Kinek most nincs, nem is épít már házat
ha egyedül van, egyedül marad,
virraszt, ír, olvas, mert senkit se várhat,
és nyugtalanul csavarog a fáradt
fasorokban kavargó lomb alatt.

forrás

Rilke : ŐSZI NAP - Szalki Bernáth Attila fordítása

2011-10-04T06:00:00.000+02:00

Óh, Uram, válts! A nyár oly perzselő
volt. Fektess most napórákra árnyékot,
s engedd szeleid nyargalni mezőn.

Parancsold, lustácska fürt beérjen,
adj nekik néhány melengető napot,
sürgesd őket megérni, s mustból a bor
zamatossá forrjon, s legyen édes.

Kinek nincs háza, már nem is épít.
Ki egyedül él, így maradhat végleg,
virraszt, olvas, búját önti levélbe,
kit fasorok csendje se békít,
csak hánykolódik, mint levél a szélben.

forrás

Rilke : ŐSZI NAP - Tandori Dezső fordítása

2011-10-03T18:00:00.000+02:00

Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.

Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;
add, még két napjuk délszakibb lehessen,
s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,
csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.

Nem épít már, ki most hajléktalan.
Hosszú magányra vár, ki most magányos.
Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,
és az allékat járja nyugtalan,
mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz.

Rilke : ŐSZI NAP - Tellér Gyula fordítása

2011-10-03T12:00:00.001+02:00

Itt az idő, Uram! Nagy volt nyarad.
A napórákat vond homályba eztán,
s küldd szét a pusztán a viharokat.

Sürgesd: érjen be a kései fürt,
egy-két napját még fordítsd déliesre,
tedd, hogy beteljen, s a súlyos szemekbe
a legédesebb édességet űzd.

Kinek nincs háza még: nem lesz soha.
Aki magányos: az marad örökre.
Virraszt, olvas, levelet ír tűnődve,
s a fasorokban járkál té s tova,
nyugtalanul, míg hull a lomb körötte.

ez a fordítás hallható Korányi Tamás előadásában

Rilke : ŐSZI NAP - Vajda András fordítása

2011-10-03T06:00:00.000+02:00

Elég, Urunk. Nagy volt a nyár nagyon.
A napórákra vesd rá végre árnyad,
s bocsássad a szeleket szabadon.

Tedd, hogy beérjen már minden gyümölcs;
Két délies napot még adj meg nekik,
sürgesd meg őket, s ha már mind beérik,
édességük nehéz borunkba töltsd.

Kinek nincs háza, nem is lesz soha.
Ki maga van, soká maga marad már,
virraszt, olvas és leveleket irkál
s mint fasorok nyugtalan vándora
a kergetőző levelek között jár.

forrás: Pannonhalmi Szemle 1997. 3.sz. 78.p.

Rilke : ŐSZI NAP - Vásárhelyi István fordítása

2011-10-02T18:00:00.000+02:00

Itt az idő. Elszállt a hosszú nyár.
Uram: vess árnyékot a napórákra,
s küldd a rónákra a szeleket már.

Adj az utolsó gyümölcsnek esélyt,
két forró, déli napot, teljesedjen,
s a muskotály nehéz mámora csenjen
a kelyhekbe végső, édes tökélyt.

Kinek háza nincsen, már nem épít.
Ki most egyedül van, soká így marad,
virraszt, olvas, levelet ír hallgatag,
s a fasoron nyugtalan megy végig,
mikor a lomha lombok lehullanak.

forrás: Metsze(t)t, 1994. 1.sz. 17.p.

Ronnie Magala: Two Rilke Songs/1 [Herbsttag]

2011-10-02T12:00:00.000+02:00

R. M. Rilke - HERBSTTAG

2011-10-02T06:00:00.000+02:00

Karlos Gimenez - Rilke lagunduz

2011-10-01T18:00:00.000+02:00

Karlos Gimenez - Rilke, entzun dizugu

2011-10-01T12:00:00.000+02:00

William McKendree Snyder : Őszi erdő

2011-10-01T05:00:00.000+02:00

forrás